2004-ben a Leverkusen, 2005-ben és 2006-ban pedig egyaránt a Lyon csapata győzte le a Real Madridot a Bajnokok Ligája nyitányán, érthető volt tehát, hogy a spanyol fővárosban korántsem várták túlzottan elbizakodottan a mérkőzést, amely egyébként a blancók 300. fellépését jelentette a BEK/BL történelmében. Néhány perc tapogatódzás után a 10. percben Sneijder próbált távolról túljárni Tim Wiese eszén, de a nagyszerű formában lévő holland lövését a Werder kapusa könnyedén hatástalanította.Az első percekben úgy tűnt, hogy mindkét csapat meglehetősen álmosan futott ki az ezúttal nem teltházas Bernabéu gyepére, ezért a 16. percben némiképp a semmiből jött a Real Madrid vezető találata. Van Nistelrooy beadását Raúl csodálatos mozdulattal fejelte Wiese hálójába, amivel a házigazda a papírformának tulajdonképpen megfelelően viszonylag hamar megszerezte a vezetést. Sokáig azonban nem tarthatott a madridi szurkolók öröme, ugyanis rögtön a gólt követő akcióból a Werder kiegyenlített. Tosic beadása Sergio Ramoson megpattant, s a kapu elé érkező labdába Sanogo olyan váratlan ütemben tette bele a lábát, hogy az még Iker Casillast is meglepte. A mozdulat mindenesetre gólt, és ezzel együtt egyenlítést ért, még ha kellett hozzá a hazaiak figyelmetlensége is. Néhány perccel később a németek akár a vezetést is megszerezhették volna, egy remek ellentámadás után a végig tarthatatlan Diego játszott középre, s az érkező Rosenberg lövésénél Iker Casillasnak bizony bravúrra volt szüksége. Ezt követően a Madrid szépen fokozatosan ellenfele fölé nőtt, s egyre nagyobb mezőnyfölényt harcolt ki, ami idővel nem csak labdabirtoklásban, de helyzetekben is megmutatkozott. A befejezésnél viszont nem voltak elég higgadtak Raúlék, a 33. percben Van Nistelrooy lövése kevéssel kerülte el a kaput, pár perccel később pedig Gonzalo Higuaín külsővel leadott lövése keltett komoly riadalmat a németek körében. A Madrid játékára panasz aligha lehetett, az első félidő második felétől ugyanis sorra jöttek a lehetőségek, s egymást követték az ígéretes akciók, más kérdés, hogy olykor vagy az utolsó passz hiányzott, avagy a szerencse pártolt el a fővárosiak mellől. Egy félidő után némi meglepetésre 1-1-et mutattak az eredményjelzők, de a második játékrésztől a királyi gárda szimpatizánsai joggal várhatták, hogy a mezőnyfölény végre az eredményben is megmutatkozik.

A Werder Bremen meglehetősen tartalékos összeállításban lépett pályára, ennek ellenére okos futballt mutattak be a Bernabéuban, s megnehezítették a hazaiak dolgát. Mindenképp ki kell emelni Diego teljesítményét, akitől szinte valamennyi brémai támadás indult, s aki nem egyszer okozott kellemetlen perceket a Diarrát helyettesítő Gagónak. Schaaf a második félidőben sem változtatott csapata játékán, ebből következően pedig a találkozó ugyanúgy folytatódott, ahol az első félidőben abbamaradt. A Madrid támadott, olykor kifejezetten szépen játszott, de a Werder ellentámadásai is veszélyesek voltak. Három perc telt el a második félidőből, amikor Higuaín lövését kellett védenie Wiesének, míg a 67. minutumban Raúl járt nagyon közel a gólhoz, de a madridiak csapatkapitányának emelését a vendégek portása lehalászta a levegőből. Raúl egyébként végig hihetetlen mennyiségű mezőnymunkát végzett, nagy kedvvel futballozott, s ismételten régi önmagát idézte. De nem csak Raúl teljesítményére nem lehetett panasz madridi oldalon, hanem mondjuk Van Nistelrooyéra sem, aki miután a 72. percben ziccert hibázott, egy minutummal később már nem hibázott, s 2-1-re módosította az eredményt. Egy tetszetős összjáték után Raúl ezúttal feladó szerepkörében jeleskedett, a gólt pedig a holland támadó jegyezte, ami egyébiránt a félszázadik volt számára a legrangosabb európai kupasorozatban. Sikerült tehát ismételten átvenni a vezetést, s ezúttal ezt a fórt sikerült is egészen a lefújásig megőrizni. A végén hatalmas ováció mellett Arjen Robben is pályára lépett, s mivel az utolsó percekben a Werder már teljesen kitámadt, a Madrid könnyedén szerezhetett volna újabb gólokat a mérkőzésen. A 78. percben a szintúgy roppant meggyőzően futballozó Marcelo átadása után Robinho előtt adódott ígéretes lehetőség, majd a Robinhóhoz hasonlóan csereként pályára lépő Drenthe is gólt szerezhetett volna, de nehéz szögből leadott lövése elkerülte a kaput. Nem beszélve a 87. perc eseményéről, amikor Wesley Sneijder teljesen üresen vezethette rá a labdát Tim Wiesére, azonban túlságosan is önzetlen volt, Robinhót akarta kihagyhatatlan helyzetbe hozni, a kivitelezésbe viszont hiba csúszott. Így maradt a 2-1-es végeredmény, ami kezdésnek mindenképp kiváló, másfelől viszont nem hallgathatjuk el, hogy a ami tegnap elég volt, az a jövőben nem biztos, hogy elégséges lesz, így a győzelmi sorozat semmiképp nem eredményezhet elbizakodottságot.